Antli Judit kérdezte:
Kedves Doktor ur, mardos a buntudat, hogy 17 eve velunk elo spaniel kiskutyankat elaltattuk. A laboreredmenye nagyon rossz lett, fvs:37, vvs:2,5; Ht: 17,5%; monocita 5%; stab: 20%; T4:10.7%; microfilaria :+++, pozitiv; ast:178, alt:380; urea: 47,3; crea: 307; glu:1,9; amyl: 1642; ggt: 16; gldh:12; tba:18,6;alp:498; ldh:1225; ck:395; chol:11,72. Egy hete nem evett, amit a kedvunkert elragcsalt, azt kihanyta. Nem tudott magatol labraallni, maga ala pisilt, ha kivittuk a kertbe akkor nagyon nehezen korbebotorkalt, pisilt, mert tudta hogy ezt varjuk tole. Nagyon nehezen vette a levegot, az orra szortyogott, mintha lett volna vmi a tudejeben. A rendeloben nagyon kedvesek voltak, es oszintek, ugy erzem : azt mondtak haldoklik a kutyusunk es itt megallt a tudomany. Par napig eletben tudjak meg tartani, eros nyugtatokkal, de ebbol az allapotbol nem tudjak visszahozni, leall a veseje, maja, tudeje vizesedik. Ugy dontottunk nem hagyjuk hogy szenvedjen es altatast kertunk. A doktor mondta, hogy nincs jo megoldas, aki altatast ker az kesobb a dontese miatt szenved. Igaza volt, mardos a buntudat hogy elhetett volna meg a kutyink, ha par napot is, es nem vokt jogunk elvenni az eletet. Doktor urnak mi a velemenye , a laboreredmenyek alapjan indokolt volt a vegleges altatas? Koszonom szepen, Judit