Ingrid Rozgonyi kérdezte:
Szép napot!
Kiskutyám 14 es fel éves, törpe schnauzer. Utóbbi időben rengeteget akart setalni evett ivott mint fenykorába. Nagyon minimálisan látszott ,hogy öreg kutya . Aztán hirtelen már nem keltett ,hogy menjünk setalni feküdt nem birt labraállni csak pár kortyot fogadott el . Ha kivitel pisilni csak pár lépést tett. Az ősszel tünete megvolt amit a haldokló kutya csinál. 5 napig vártam szerették volna ha elmegy álmában...de ugyanakkor nem akartam h szomjan v éhen haljon bár azt olvastam nem erez ehseg erzetet ilyenkor mar. Kijott az allatorvos ő is azt mondta haldoklik..de , hogy élhetett volna ez a fajta akár 16 éves koráig és h próbáljuk meg azt h kap sztetoidot. pont ezt nem akartam,hogy tovább szenvedjen...hagytam rabeszelni magam mert csak sírtam és felse fogtam mibe megyek bele. Nagyon fájt neki az injekcio 2 kapott szteroid és még vmit ..3 napig jojobban lett evett ivott kicsi seta...de látszott h ez mar nem a régi...most újra nincs jól remeg..nincs kedve fekszik csak..ennek semmi értelme nem volt .Méltosaggal akart elmenni a kutyam nem igy ...nem tudom mi lesz a vege..én csak nem akartam h szenvedjen..hirtelen robban le ..5 napot vele voltam elis tudtam búcsúzni...kapott volna eutanaziat és most mindkettőnknek könnyű lenne...helyette hagytam rabeszelni magam mert hatott rám h érdemes egy utolsó esély..jár neki bla bla.. úgy retteg a szuritol nagyon sirt...hozzátette az allatorvos h ha legközelebb találkozunk az jobban fog fájni merr izomba adja és 3 át. Holott gondolom csak az első fog fájni neki ..de mindegy.Nem tzdom mit tegyek...
Dr. Molnár Gábor válasza:
Kedves Ingrid! Alapjában véve mindenkit le szoktam beszélni az elaltatásról. Az elvem az, ha sokáig velünk volt szeretett társunk, akkor adjuk meg neki a tisztességet azzal, hogy az esetlegesen bekövetkezett halálát kivárjuk és a végsőkig ápoljuk. Az ,hogy azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ne szenvedjen tovább, az nem állja meg a helyét, mert nem nekünk van jogunk dönteni élet és halál között. Ez olyan mintha mi nagy betegek lennénk és a családunk úgy döntene helyettünk, hogy altassanak el bennünket, mert már az orvosok és ő szerintük is menthetetlenek vagyunk. Ezt még embereknél sem engedik meg a törvények sem. Amennyiben az elaltatás lehetőségét kivesszük a lehetséges megoldások közül egy állat betegségénél, akkor talán az alkalmazott gyógykezelések is jobban az orvosi eskü azon pontja szerint történhetnének hogy -NIL NOCERE- LEGALÁBB NE ÁRTS!
Az elaltatás szóba sem jöhet sztem. Meg kell tenni mindent ami az állataink szenvedéseit és tüneteit javítani képes. Az elaltatásukat még súlyos állapotban sem szoktam támogatni, amennyiben súlyos beteg az állat, akkor napokon belül magától is el fog menni. Ha egy anyának akinek súlyos, gyógyíthatatlan beteg a gyermeke azt mondanák, hogy nincs esély a gyógyulásra és hogy a szenvedését megszüntetendő altassák el a gyermeket, beleegyezne az anya? Valószinüleg nem és még egy nap is számítana neki amivel többet lehet súlyosan beteg gyermekével. Miben más ez mint amikor a családtag kis állat beteg hasonlóan?
Üdvözlettel: Dr.Molnar