Nagyné Kasza Anikó kérdezte:
Tisztelt Doktor Úr! 11 éves Beagle kutyusom most február 10-én altattuk el. Szeretném leírni hogy mi volt vele és nagyon remélem hogy jól döntöttünk mert egyszerűen nem tudok megnyugodni. Elkezdett nagyon sokat inni napi 2 litert vagy még többet is. Ette a földet és nem találta a helyét,éjszaka sem tudott aludni csak mászkált vagy ki akart menni az udvarba és ott ücsörgött órákon keresztül. Elvittem kivizsgálásra vettek vért,ahol a gyulladási érték magasabb volt 45,9. És a májértékek is. Got 62, GPT 95, GGT 25. Erre kapott antibiotikumot Clavucill 400 mg. Ez mellé adtam normaflort. Másnap nem akarta már a gyógyszert sem bevenni visszaviszem a klinikára. Csináltak egy hasi ultrahangot,ahol kiderült hogy nagy a baj. A két vese között van egy daganat ami sajnos elég nagy már. Kapott fájdalom csillapítót is rycarfa tablettát ez mellé adtam neki qamatel minit. Egy éjszaka aludt kicsit aztán kezdődtek előről a mászkálások. Napközben sem feküdt egy percet sem. Enni kért de aztán ki is hányta utána kétszer volt véres széklete. Jó sötét fekete. Ez lehetett a fájdalom csillapító miatt? Máskor is szedett ilyen hatóanyagú tablettát dolocarpot és nem okozott gondot soha. Napközben még volt hogy rájött pár percre zihálás és olyan rémülten nézett minket. Simogattuk aztán akkor abbahagyta. A nap nagy részében lekonyult farokkal sétált. Mivel nem igazán találta a helyét,éjszaka sem tudott aludni ezért döntöttünk az eutanázia mellett. Szeretném kérdezni hogy Ön szerint is jól döntöttünk? Vagy ezt még lehetett volna tovább húzni? Tramadol tablettát ajánlottak még de azt nem nagyon szerettem volna neki. Válaszát előre is köszönöm!
Dr. Molnár Gábor válasza:
Kedves Anikó! Alapjában véve mindenkit le szoktam beszélni az elaltatásról. Az elvem az, ha sokáig velünk volt szeretett társunk, akkor adjuk meg neki a tisztességet azzal, hogy az esetlegesen bekövetkezett halálát kivárjuk és a végsőkig ápoljuk. Az ,hogy azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ne szenvedjen tovább, az nem állja meg a helyét, mert nem nekünk van jogunk dönteni élet és halál között. Ez olyan mintha mi nagy betegek lennénk és a családunk úgy döntene helyettünk, hogy altassanak el bennünket, mert már az orvosok és ő szerintük is menthetetlenek vagyunk. Ezt még embereknél sem engedik meg a törvények sem. De ha már Önök így döntöttek akkor ezen már kár bánkódni, legfeljebb fontolóra vehetik írásomat és legközelebb másképpen dönthetnek. Amennyiben az elaltatás lehetőségét kivesszük a lehetséges megoldások közül egy állat betegségénél, akkor talán az alkalmazott gyógykezelések is jobban az orvosi eskű azon pontja szerint történhetnének hogy -NIL NOCERE- LEGALÁBB NE ÁRTS! Üdvözlettel: Dr.Molnar