Tisztelt Doktor Úr! Lassan két éve, hogy találtam az utcán…

Tímea kérdezte:

Tisztelt Doktor Úr!

Lassan két éve, hogy találtam az utcán egy kölyökcicát, akiről első ránézésre kiderült, hogy mindkét szemére vak. Hazahoztam, mert nem hagyhattam ott, de tudtam, hogy megtartani sajnos nem tudom, mert rajta kívül két kutyánk és hat cicánk van (a hat közül öt szintén mentett, mindegyik ivartalanított). Próbáltam helyet találni neki, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy egy vak cicát végképp senki nem akar, nemhogy egy egészségeset, még a menhelyek sem. A legjobb barátnőm szintén nagy cicaimádó, mivel neki nincs, mióta meghalt a cicája, megígérte, hogy ő magához veszi, de csak akkor, ha felépül a házuk, ugyanis építkeztek, amikor ez történt. Sajnos nagyon lassan haladtak, szóval a cica azóta itt van nálam, viszont minden költségét (etetés, orvos, alom, fekvőhely) a barátnőm áll. Az egyik szeme is meg lett műtve, illetve ivartalanítva lett. Úgy néz ki, hogy nyár végén végre beköltözhetnek a házba, viszont a barátnőm azóta elbizonytalanodott, hogy biztosan jó ötlet-e egy vak cicát kimozdítani a megszokott környezetéből. Ugyanis nálam már minden zugát ismeri a háznak, az udvarnak, úgy jön-megy, ahogy a többiek és persze játszik is a többiekkel. Kimenni nem tud, mert mindenhol bebiztosítottuk, hogy ne tudjon kijutni az utcára, vagy át a szomszédhoz, de ugyanúgy felmászik egy fa tetejére, mint a többi látó cica és le is jön. A barátnőm fél, hogy ő nem tudná így gondját viselni. Én úgy gondoltam, hogy esetleg kezdhetnénk beszoktatással, hogy eleinte csak egy napot tölt náluk, aztán visszahozzuk és akkor mindig egyre többet lenne ott.
Ön mit tanácsol? Mi lenne a legjobb a cicának?
Köszönöm!