Lajkó Agnes kérdezte:
Tisztelt Doktor úr !
Véleményét szeretném kérni . Van egy 17 éves puli kutyám .Októberben voltunk kivizsgáláson vele ,szervi baja nincsen ,agyi leziot írtak a kor lapjára .December 10-én strokot kapott, 1 nap alatt 3 x,de 2 hét alatt rendben jött .Igaz a járáson látszott hogy nem stabil .Kapja folyamatosan a karsivan gyógyszert .Most 5 napja újból strokot kapott ,2 nap alatt 8 rosszulléttel .Sajnos most nem bír felállni ,meg 2-dík nap felült de azóta csak fekszik.Egyik nap eszik a másik nap nem .Mikor simogatjuk szépen nyújtózkodik,mosogatja az orrát ,nem úgy néz ki mintha fájdalma lenne vagy haldoklik.Természetesen szóltam orvosnak ,azt mondta nem tud vele mit csinálni .Adott gyógyszert a görcsös rohamok ellen,amit most nem tudunk adni neki mert hogy nem eszik rendesen.A kérdésem hogy rendbe jöhet e még úgy hogy fel tudjon állni ?Vagy hány nap ami után már nem valószínű .
Nyilván a családdal már szóban jött az altatás , csak még annyira bízunk hogy kicsit javul ,és magától megy el mikor itt az ideje , és nem mi avatkozunk közbe .
Előre is köszönöm válaszát !
Dr. Molnár Gábor válasza:
Kedves Ágnes! Az agyi történések okozta leziók reganerációjára akkor van esély, ha nem ismétlődnek a rohamok. Ezt a csomagot javaslom megelőzni: https://energy-vet.hu/kutya-macska-termek/kutya-epilepszia-kiegeszito-kezelesere-2/ kiegészítve a Cytovet kapszulával. Ugye nem kapott megelőzően szintetikus rovarölő kezelést. ha mégis akkor azt nehogy ismételjék. Az elaltatásról szóló véleményem itt olvashatja:
Alapjában véve mindenkit le szoktam beszélni az elaltatásról. Az elvem az, ha sokáig velünk volt szeretett társunk, akkor adjuk meg neki a tisztességet azzal, hogy az esetlegesen bekövetkezett halálát kivárjuk és a végsőkig ápoljuk. Az ,hogy azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ne szenvedjen tovább, az nem állja meg a helyét, mert nem nekünk van jogunk dönteni élet és halál között. Ez olyan mintha mi nagy betegek lennénk és a családunk úgy döntene helyettünk, hogy altassanak el bennünket, mert már az orvosok és ő szerintük is menthetetlenek vagyunk. Ezt még embereknél sem engedik meg a törvények sem. Amennyiben az elaltatás lehetőségét kivesszük a lehetséges megoldások közül egy állat betegségénél, akkor talán az alkalmazott gyógykezelések is jobban az orvosi eskü azon pontja szerint történhetnének hogy -NIL NOCERE- LEGALÁBB NE ÁRTS!
Az elaltatás szóba sem jöhet sztem. Meg kell tenni mindent ami az állataink szenvedéseit és tüneteit javítani képes. Az elaltatásukat még súlyos állapotban sem szoktam támogatni, amennyiben súlyos beteg az állat, akkor napokon belül magától is el fog menni. Ha egy anyának akinek súlyos, gyógyíthatatlan beteg a gyermeke azt mondanák, hogy nincs esély a gyógyulásra és hogy a szenvedését megszüntetendő altassák el a gyermeket, beleegyezne az anya? Valószinüleg nem és még egy nap is számítana neki amivel többet lehet súlyosan beteg gyermekével. Miben más ez mint amikor a családtag kis állat beteg hasonlóan?
Üdvözlettel: Dr.Molnar