Márkus Gézáné kérdezte:
Tisztelt dr. Úr!
8 hónappal ezelőtt örökbe fogadtunk egy kan kis kutyust. Mult csütörtökön ivartalanitattuk. Első pillanattól engem fogadott el gazdájának. De mióta meg műtötték, rám morog, ha szólok hozzá mintha levegőnek nézne. Enni sem akar.Be bújt az ágyunk alá és onnan csak a páromnak jön elő, de csak akkor, ha én nem vagyok ott. Sétálni is csak ugy tudjuk le vinni, ha én addig ki megyek a lakásból és a párom adja rá a hámot és a porázt. Ha haza érünk a sétából, volt olyan, míg le vette a párom a pórázt, és a hámot róla, addig meg engedte, hogy meg simogassam. De utána rögtön az ágy alá szalad. Nagyon változó a viselkedése.Van, hogy körbe körbe forog, morog kergeti a saját lábát. Ezt műtét előtt is csinalta, de nem igy. Akkor lehetett látni, hogy csak játszik. Most azonban méregből teszi. A nap nagy részét az ágy alatt tölti el bújva. Már mindent próbáltunk, hogy ki jöjjön onnan. Meg sem mozdul. Ha az ágy alá be nézünk csak morog. Persze tudom hogy fáj neki. Mindent meg tennék, hogy vissza álljon a régi önmaga. De már nem tudom mit tegyek. Kérem segítsen dr. Úr. Mit tudnék tenni azért, hogy jobban érezze magát, és hogy újból el fogadjon. (Én vittem el ivartalanitattni. Az én kezemben aludt el. Én raktam a műtő asztalra. Én hoztam haza. ) Látom hogy szenved?Lehetséges, hogy emlékszik rá, hogy én vittem ivartalanitattni, és össze köti a fájdalmával? Lehet ez depresszió? És mit tehetnék, hogy meg gyógyuljon? Kérem segitsen! Köszönöm szépen!
Dr. Molnár Gábor válasza:
Kedves Hölgyem! Az ivartalanítás egy nagy törés, fizikailag és lelkileg is egy érző állatnak. De ezen túl kellett esnie. Időre van szüksége , hogy oldódjon ez a stressz. Nem lesz semmi gond csak hagyják és támogassák , hogy mihamarabb túl essen a megrázkódtatáson. Hosszú távon jobb manapság az ivartalanított kutyusok élete. Üdv Dr.Molnar